Lyra tényleg olyan volt, mint a napfény; mindig sikerült mosolyt csalnia az arcomra.

Együtt sétáltunk vissza a szobába, a gondolataim még mindig a felszínen Varekkel történteken jártak. De most nem koncentrálhattam erre, valami másra kellett terelnem a gondolataimat, el kellett felejtenem őt.

Már ha képes voltam rá.

– Hé, Lyra – mondom, és fölé hajolva ellenőrzöm a víz hőmérsékletét. – Mi lenne