**CASSIAN POV**

Nem tudom, sikerült-e megnyugtatnom Lyrát vagy sem, de a beszélgetésünk után sokkal jobb kedvűnek tűnik. Többet mosolyog, mint azelőtt, és miután letörölte a könnyeket az arcáról, enni kezdett velem.

– Örülök, hogy a tél neheze már véget ért – mondja, és felnéz az égre. – Jó újra látni a napot, olyan érzés volt, mintha örökre eltűnt volna.

Követem a tekintetét, de a nap túl vakító