Kint mindenki félig éhenkórásznak tűnt – kivéve Buckot.

Lehet, hogy vékony volt, de azt a ragyogást az orcáin az éhezés nem tudta megjátszani.

Egyértelműen olyan szálkás testalkata volt, ami a jó génekből, nem pedig az étkezések kihagyásából ered.

Amikor a tekintete találkozott Valerie – éles, mindent látó, kiolvashatatlan – tekintetével, összerezzent, mielőtt újra megkeményítette volna az arcát.