Nézőpont: Astrid

Megtorpanok, a csizmám megcsúszik a nedves földön, Nadia pedig keményen a hátamnak csapódik.

– Áú! – zihálja, és a vállát dörzsöli.

Alig érzem az ütődést. Tekintetem a homályban előbukkanó, árnyakba burkolózó sziluettre tapad. Wyatt nem viccelt. Ez az épület pontosan úgy néz ki, mint a rémálmok szülőhelye. Egy apró, roskatag építmény mered ki a földből, falai olyan természetelle