Cassian

– Ez egy rakás baromság! – ordítja nekem Daxen. Néhány lépéssel távolabb vezetem a kápolnától, be az erdőbe, miközben a szemem sarkából figyelem, ahogy Astrid elbúcsúzik a barátaitól. Jobb, ha egy darabig nem futunk össze, így cseppet sem bánom, ha nem tudja, merre vagyok. Nincs szükségem arra, hogy ketten is ordítsanak velem.

– Halkabban, Daxen. – Ez egy parancs, aminek engedelmeskednie k