Astrid

– Cleo, most elmehetsz, köszönöm – mondja Cassian a szobalánynak. A lány habozik, hol rá, hol rám néz, mintha nekem is meg kellene erősítenem, hogy rendben van a dolog. Ő a herceg; ki vagyok én, hogy vitatkozzak vele? Hát, legalábbis ebben a kérdésben. Bólintok, és a lány kisiet az ajtón, de nem hiszem, hogy túl messzire ment volna. Hamarosan vissza kell jönnie, mert nem vagyok benne biztos