Astrid

Vágy árad szét a lábam között, ahogy Cassian magához ránt; egyik keze olyan mélyen nyugszik a fenekemen, hogy szinte már ott érint, ahol a legjobban vágyom rá, a másik pedig elkerülhetetlenül a tarkómra szorul. Ezúttal nem hagy elmenni, nem mintha én akarnám.

– Cassian – suttogom az ajkára. – Cassian…

– A francba. – Cassian olyan gyorsan mozdul, hogy a hátam már egy nagy tölgyfának simul, m