Astrid

A tűrőképességem végső határán járok lovaglás közben, a mellkasom pedig rázkódik a fájdalomtól.

Éjszaka mintha hallanám Cassiant. Kinyújtom felé a kezem, de aztán a hangja elhal a ködben, ami álomban tart.

*Észak...* – hajtogatja folyamatosan.

Nem értem. Hacsak nem próbál útbaigazítást adni a kastélyhoz, amihez mi ügyesen félre lettünk vezetve.

Senkiben sem bízunk az úton. Tasha bizonyára m