Aurelia szemszöge

– Nem hiszem, hogy ezt tudom, Valerius – motyogtam. – Fenekestül felforgatta az életemet, Jaxon, és mégsem vagyok képes gyűlölni őt. Dühös akartam maradni rá, és gonosz dolgokat vágni a fejéhez, de féltem. Mi van, ha te igazat mondasz, és az apám, meg a néhai fivéreim tényleg olyanok voltak, akiket én sosem ismertem? Akkor egész életemben abban a megbánásban kell majd élnem, hogy