Aurelia elsírta magát ezen a váratlan és döbbenetes lánykérésen, bólintott, majd megszólalt: “Igen! Igen! Igen!” Aztán kinyújtotta a kezét. Valerius elvigyorodott, megállt, végre felhúzta a gyűrűt a gyűrűsujjára, és mindenki szeme láttára szenvedélyesen megcsókolta. Aurelia hallotta, amint valami durran a közelében, és valami hullik körülötte, de nem törődött vele.

“Tökéletesen mutatnak együtt!!”