– Kérlek, vegyél feleségül – ismétli Cella könnyes szemmel, miközben leteszi Ky-t a padlóra.

– M-micsoda? – kérdezem; nem vagyok benne biztos, hogy csak beképzeltem-e a lánykérést.

Lábujjhegyre ágaskodik, meleg, puha kezébe fogja az arcomat, és megismétli a legcsodálatosabb szavakat, amelyek valaha is elhagyták az ajkát.

– Szeretlek – suttogja, és a szívem hevesen ver a mellkasomban, miközben azza