„Nem úgy volt, hogy azt a hajtűt bocsánatkérésként kellett Cecilynek adnia?” – tűnődött Tessie.

„Akkor miért van most mégis Gideon nagyúr kezében?” – gondolta.

„És miért fest úgy, mintha sírt volna?” – értetlenkedett tovább Tessie.

Tessie egyáltalán nem tudta mire vélni a dolgot.

Gideon nem akarta, hogy a lány lássa a könnyeit, ezért elfordította az arcát, és így szólt: „Jól vagyok.”

„Ó” – mondta