Hangja tiszta és kellemes volt, mint havon megcsillanó holdfény.

A gyilkos szándék azonban megfoghatatlan volt, egyáltalán nem illett a korához, megjelenéséhez és aurájához, mégis dermesztő tiszteletet parancsolt az ajtón kívül állókba. – Igen, Fenség. Intézkedem.

Isoldénak félnie kellett volna egy ilyen ölelésben.

Ám ebben a pillanatban csak a biztonságérzet áradt szét benne.

Mint az olvadt láva,