25. fejezet

CECELIA SZEMSZÖGE

Olyan erővel csaptam be a lakásom ajtaját, hogy a falak is beleremegtek. A hang visszhangozva szállt végig az üres téren, mintegy válaszolva a szívemben dúló viharnak. A kezem annyira remegett, miközben italt töltöttem magamnak, hogy a drága whiskyt a márványpultra öntöttem.

– A pokolba veled, Beatrix – suttogtam, majd elüvöltöttem magam: – A POKOLBA VELED!

A kristály