Vivienne röviden, üresen felnevetett. A hang élesen és tisztán hasított át a tábortűz ropogásán, egyenesen átvágva az igazságos felháborodásukon. – Úgy van. Akkor biztosan tényleg nincstelen vagyok. Az anyád kirángatott a kiságyamból, a legrosszabb nyomortelepekre dobott, amiket csak el lehet képzelni, és otthagyott megrohadni a mocsokban. Mindeközben te a felső tízezer életét élted. Havonta több