– Mit válaszolt? – kérdeztem.

– Azt írta: Megértem. Kérem, őrizze meg a levelet. Valakinek végül szüksége lesz rá.

Szünet.

– Megőriztem – mondta Beatrix. – Negyvenhárom évig. Azért őriztem meg, mert megkért rá, és mert igaza volt abban, hogy valakinek egyszer szüksége lesz rá, és azért, mert a levél megőrzése volt az egyetlen dolog, amit tehettem, a semmittevés pedig olyan dolog volt, amit nem vol