– Hiányoztál – mondtam.

Nagyon mozdulatlan lett.

– Négy hónapja egy penthouse-ban élünk – mondta.

– Tudom – feleltem. – Akkor is hiányoztál.

Egy hosszú pillanatig állta a tekintetemet.

– Igen – mondta. – Nekem is te.

Megvacsoráztunk. Egy igazi vacsora – két óra hosszat, sietség nélkül, egy beszélgetés, ami nem az alvási ütemtervekről, az irányítási keretrendszerekről, az edinburgh-i adatokról szól