– Calla – szólalt meg a férfi.

– Ühü.

– Mondok neked valamit, és azt akarom, hogy ne elemezd – mondta.

A nő ránézett.

– Időnként – folytatta Kaelen –, rád nézek, és olyasmit érzek, amit nem tudok számszerűsíteni, és már nem is próbálom megtenni. Nem illik bele egyetlen kategóriába sem. Nem csodálat, nem vágy, és nem a szerelem szó az, bár mind a hármat magában foglalja. – Állta a nő tekintetét. –