– A hal friss volt – válaszolta Kaelen. – Az időzítés megfelelő.

Ránéztem a terasz asztala felett, köztünk volt Freya a rugós pihenőszékben, amit érkezésünk óta folyamatosan tanulmányozott, alattunk pedig az óceán sötétedett. Azt a sajátos dolgot éreztem, ami akkor történik, amikor az asztal túloldalán ülő ember az, akit minden reggel, minden nap, minden lehetséges világban választanál.

– Kaelen –