A nap már majdnem eltűnt a fák mögött, hosszú, csontvázszerű árnyékokat vetve a faház falaira.

Az emeleten Thorne mozdulatlanul állt az ablaknál, a fejét kissé oldalra hajtva kandikált ki a függönyön át.

Semmi.

Csak fák.

Csak a fény utolsó lehelete, ahogy kivérzik az égből.

De… valami megpiszkálta a tudatát.

Egy hang? Egy mozdulat? Egy suttogás a csendben?

Erősebben hunyorgott, tekin