Egy pillanatig nem voltam benne biztos, hogy valóságos-e.

Olyan keveset aludtam – túl sok kibaszott álmom volt arról, hogy visszatér, aztán abban a másodpercben eltűnik, ahogy kinyújtom felé a kezem.

Így hát kimondtam a nevét. Halkan. Mert biztosnak kellett lennem benne.

És ekkor elmosolyodott – apró, ideges, és hihetetlenül valóságos mosollyal.

– Szia – mondta.

Az a hang. Lágy