Amikor a lány végleg kimerült, a férfi kissé megmozdult, még mindig belé temetkezve, szorosan magához ölelve őt. Homlokuk összeért, lélegzetük összekeveredett, szívük egyszerre vert hevesen. – Hozzám tartozol, Lyra. Mindörökké – mormolta, hangja fátyolos volt a vágytól és az odaadástól.

Lyra ujjai végigsimítottak a karján, a hátán, szorosan kapaszkodva belé. – Mindörökké a tiéd – suttogta csillogó