Kaelen ajka megrezzent, a szája sarkában a legapróbb félmosoly bujkált, melyen hitetlenkedés – és talán egy csipetnyi csodálat – derengett át. Lyra forgatta a szemét, de nem tudta elrejteni a vigyorát, arcán a derültség és a megkönnyebbülés viaskodott.

Roth lazán a falnak támaszkodott, egyik szemöldökét felvonta, ajka félig gúnyos mosolyra húzódott. Szemében halvány csillogás ült – a derültség és