Kira nyögött egyet, és végighúzta a kezét az arcán. – Sora, az az „arc”, amiről beszélsz, Rothé. Ő az utolsó ember a földön, akit most a közelemben akarok tudni.

A fiú oldalra billentette a fejét, és úgy tett, mintha elgondolkodna. – Mmm… biztos vagy te abban? Mert ahogy azt kiabáltad, hogy „Nem! Hát persze, hogy nem!”, abban egy kicsit túl sok volt a meggyőződés.

Kira szeme tágra nyílt a szégyent