Egy röpke pillanatra az étkező kényelmetlen csendbe burkolózott – ez egyike volt azoknak a nevetést követő szüneteknek, amikor mindenki némán regisztrálta az elhangzottakat… és mindazt, amit ezek a szavak felfedtek.

Roth az arckifejezését a kelleténél egy árnyalattal tovább tartotta.

Aztán…

– Khm.

A hang lágy volt és fegyelmezett, könnyedén szelve át a szobát.

Azonnal kiegyenesedett, vállait hátra