Az asztalnál ismét csend lett – de ezúttal nem nehezedett rá a kioktatás vagy a felismerések súlya.

Kínos volt.

Roth mereven ült, álla megfeszült, tekintete az asztal és a távoli fal között rögzült valahol, mintha már attól, hogy elég erősen bámul, eltörölhetné a létezésből az elmúlt perceket. A gondolat mégis ott motoszkált, kéretlenül és kitartóan, nyomatékosan kopogtatva az elméje hátsó szeglet