Lyra a férfi mellkasára csapott, tenyere röviden a meleg, szilárd felületre simult, mielőtt egy lépést hátralökte volna. – Hihetetlen vagy. Tényleg.

Megrázta a fejét, küzdve a mosollyal. – De az… állóképességedtől eltekintve… nekünk is aludnunk kell, tudod?

Lassan vett egy mély lélegzetet, arcáról leolvadt a kötekedő él, amint a valóság ismét teret nyert.

– Briggs és Diaz korán ott lesznek az irod