Egy mély kuncogás szűrődött át a telefonon.

– Hát itt van… – mormolta Ivanov. – A hideg Kaelen Draven. Már kezdtem azt hinni, hogy elpuhultál.

Kaelen nem válaszolt azonnal. Azt figyelte, ahogy egy autó fényszórói lassú lüktetésként haladnak végig az utcán.

– Ha nosztalgiázni hívtál – mondta egyenletes hangon –, csak az időmet vesztegeted.

Még egy kuncogás. Szórakozott. Fürkésző.

– Látom, semmi sem