Torin szemszöge

A palotám hatalmas szalonja tele volt azokkal, akiket a leginkább a barátaimnak tarthattam. Egymással beszélgettek, egyik jelentéktelen témáról a másikra ugrálva, miközben mindannyian bort kortyolgattunk; a napfény sugarai ferdén szűrődtek be a magas, gazdagon díszített ablakokon, és megvilágították a márványpadló sablonnal festett mintáit. Új és tiszta fa illata szállt a levegőbe