Marcy szemszöge

Mintha csak az, hogy megpillantottam Isoldét, kizökkentett volna a kábultságomból, a rosszullétem enyhülni látszott. A végtelen hányinger, a gyötrő öklendezések – mindez kezdett alábbhagyni, amitől élesebb elméjűvé és éberebbé váltam. Az ezt követő napokon azon kaptam magam, hogy izgatottan várom az étkezéseket, de nem az étel miatt, hanem azért, hogy az utastársaim arcát fürkészve