Amikor Valerie megérkezett az étterembe, Weston már ott volt.

Megköszönte a pincérnek, hogy az asztalhoz kísérte. Amint letette a táskáját, Weston kihúzta neki a széket.

Milyen lovagias tőle.

Valerie Westonra pillantott, és csak annyit mondott: "Köszönöm."

Weston kissé zavarban megérintette az orrát. "Már régen túl vagyunk ezen az udvariaskodáson, így semmi szükség az efféle formaságokra."

Ezután