Xavier-nak eszébe jutott a kiscica, amit gyerekkorában tartott. Olyan aprócska volt, hogy elfért a tenyerében. Pár nappal a születése után talált rá, és úgy döntött, hazaviszi. Meglepő módon a kiscica egyáltalán nem félt tőle.

A nagyanyja azt tanácsolta, kecsketejjel etesse az apróságot, és valahányszor a kismacska megéhezett, kedvesen a lábához dörgölőzött. Ahogy cseperedett, ha Xavier megjött az