~VALERIE SZEMSZÖGE~

Nem is emlékszem, mikor fújtam ki úgy a levegőt utoljára, hogy az ne valamilyen védekezési mechanizmusnak tűnjön.

Az éjszaka túlságosan csendes – az a fajta csend ez, amitől a gondolataid hangosabbá válnak, mint kellene.

A hátsó terasz egyik régi karosszékébe kucorodva szorongatok egy már kihűlt teát, és próbálok nem gondolni azokra a dolgokra, amiket nem kellene éreznem.

Vagy