~VALERIE SZEMSZÖGE~

A ház még sosem tűnt ennyire telinek és mégis ennyire csendesnek egyszerre. Szinte nyugtalanító volt, ahogy a béke meghúzódott a zaj alatt, ahogy még a nevetés is magában hordozta a fájdalom egy cseppjét, amint az ember elkezdte számolni a napokat. A bőröndöm a gardrób mellett állt, még mindig nyitva, félig bepakolva, mintha arra várna, hogy meggondoljam magam.

Százszor elmondt