– Azon a napon, amikor Prescott úr eljött értem, Daphne bezárt a fáskamrába... – suttogta Hazel, apró kezei szorosan markolták Donovan ingujját. Annyira ideges volt, hogy még a hangja is remegett.

A szobára csend borult. Talán azért, mert sokkolták őket egy hároméves gondolatai, de egy hosszú pillanatig senki sem szólt egy szót sem.

– Apuci, igazat mondok... – Hazel vékonyka hangjába zokogás vegyü