Noah lehajtotta a fejét, arca szinte a tányérjához ért.

Fogalma sem volt, miért bámulja mindenki – talán ennyire furcsa volt?

A többiek számára úgy tűnt, mint egy félénk kisnyuszi, aki betévedt a farkasverembe – bátortalan, mégis tiszta.

Udvarias volt, jóképű, bár egy kissé vékonyka.

Gideon mosolyogva halmozott még több ételt a tányérjára, és így szólt: – Egyél csak, Noah.

Noah egy halk köszönömöt