Szándékos lassúsággal igazgatta el az ágyneműt, de még az időhúzásnak is megvoltak a maga határai.

Lachlan tudta, mi bántja a lányt. Szórakozott mosollyal állt mellette, és a legkisebb mozdulatot sem tette, hogy siettesse, miközben az az ágyneművel pepecselt.

Aztán nyugodtan így szólt: – Ma éjjel te feküdj belülre, a fal mellé. Az ágy egy kicsit keskeny. Nem akarom, hogy leess róla. – Az arca a tö