Megpróbált feltápászkodni, de a Lachlan korábbi ütéseitől sajgó fájdalom már a csontjaiba fészkelte magát. Az után pedig, amit Clara az imént tett vele, valóságos csoda volt, hogy egyáltalán az eszméleténél maradt; el kellett ismerni, hogy szívós egy alak.

Épp kiáltani készült, de amint Lachlan rászegezte a tekintetét, azonnal befogta a száját, és moccanni sem mert.

Fogalma sem volt róla, hogy az