Damian tekintete találkozott Serenáéval, és megkérdezte: "Mi a baj? Nem ízlik az étel?"

A hangja lágy volt, ritkán hallotta őt ilyen hangszínen beszélni.

Gombóccal a torkában elkapta a tekintetét. "Semmi baj."

"Akkor egyél."

"Rendben."

Vacsora után hazatértek.

Bár a táj az út mentén semmit sem változott, Serena nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy nincs a helyén.

Későre járt, mire megérkeztek,