– Fáradt vagyok, korán le akarok feküdni... – Serena lesütötte a szemét, nem akart Damianra nézni, de a férfi felemelte az állát, és mély, sötét szemével rászegezte a tekintetét.

A szeme olyan volt, mint két feneketlen, tiszta vizű tó, amely azzal fenyegetett, hogy elnyeli a lelkét, mégsem tükröződött benne sem érzelem, sem vágy.

– Serena, feleségként ez a te kötelességed.

„Kötelesség?” – gondolta