Elszabadult a káosz; Serena mozdulatlanul állt, és úgy érezte, mintha láthatatlan kezek szorongatnák a szívét, miközben a sötét vizet bámulta.

„Serena” – lépett hozzá Felix. „Sajnálom. Megint elszúrtam.”

A nő lassan megfordult; arca kísértetiesen fehérlett a lámpák fényében. „Küldtél embereket a megmentésükre?” – kérdezte rekedten.

„Küldtem.” Látva a nő kísérteties sápadtságát, sietve hozzátette: