– Te vagy az, aki mindig úgy viselkedsz, mintha egyben akarnál lenyelni, és esélyt sem adsz, hogy levegőt vegyek!

Néhány pillanatnyi csend után Damian bólintott. – Jól van. Akkor az én hibám. Próbáljuk meg újra. – Azzal lehajtotta a fejét, és újra megcsókolta.

Az egész délutánt egymás karjaiban töltötték.

...

Kopp, kopp!

Az ajtón dörömbölő kopogásra Serena riadtan felébredt.

– Serena, alszol még?