Valerie

Valamivel Vic mögött álltam, miközben az anyámat nézte. Láttam a nyugalmat az arcán, és ez belül boldogsággal töltött el. Nyilvánvaló volt, hogy már nem érdekli ő. Korábban aggódtam, de már nem. A szemeiben csak düh volt iránta, és én imádtam ezt.

– Szép sorjában elmondhatod, miket szeretnél, és megbeszélhetjük – mondta.

– Nos, harminc napot akarok a házadban tölteni, hogy megmutathassam,