Val

Vic mellkasának dőltem aznap már századjára. Valamiért ma délután extra tapadós volt. Még a mosdóba sem tudtam elmenni anélkül, hogy ne jött volna velem. Újra fészkelődni kezdtem az ölében, amitől felkuncogott.

„Indulsz valahová?” – kérdezte.

„Csak át szeretnék menni oda” – mondtam a kanapéra mutatva.

„Rendben. Átmehetünk.”

Elkezdte összeszedni a papírjait, én pedig a kezemmel lenyomtam őket.