Victor

Miután kiengedtek, Vallal kisétáltunk a kórházból, Simonnal az oldalunkon. Szótlanul mentünk az ő kisteherautója felé, ami az én kocsim mellett parkolt. Simon mosolyogva nyújtotta a kezét.

– Sok szerencsét, testvér.

Kíváncsian néztem rá. – Miért „sok szerencsét”?

A szeme felcsillant, ahogy szórakozottan Valre pillantott. – Nem lesz vele könnyű dolgod.

Felvontam a szemöldököm az irányába. –