Valerie

Péntek reggel talpra ugrottam, amint Hugh lazán kilépett a liftből. Felnevetett, látva, milyen lelkesen várom, amit kértem tőle. A sarkamon rugóztam, ahogy előtte álltam, szinte vibráltam az izgalomtól.

– Megszerezted? – visítottam.

– Hmmm… Vajon megszereztem a képeket, amiket a mi rettenthetetlen lángelménk kért? Hmmm. Nem is tudom. Egyáltalán kedvellek én téged? – ugratott.

– Ergh, Hugh!