Rávigyyorogtam Vicre, ahogy másnap reggel 10 órakor beugrottam az irodájába. Viszonozta a mosolyomat, mielőtt újra a papírokra irányította volna a figyelmét, amelyeken épp dolgozott. Felültem az asztalára, közvetlenül mellé, a lábaimat lóbálva, amíg befejezte a dokumentum átnézését, majd hátradőlt a székében.

„Szia, kislányom. Hogy érzed magad?” – kérdezte.

„Remekül. Alig várom, hogy elmenjek vásá