„Egy szót sem gondolok komolyan abból, amit mondok, amikor így érsz hozzám! Az egész agyam betűtésztává válik, Vaughn, most még a saját szókincsemért sem vállalok felelősséget. Ez a te hibád. Minden, ami elhagyja a számat, a te hibád.”

Nem figyelt. Persze, hogy nem. Az ujjai már megint a mellbimbóimat rajzolták körbe, lassan és gyengéden, de pont akkora nyomással, hogy a hátam tehetetlenül íveljen