– Én is szeretlek! – dalolta a válla felett, mintha nem maga az ördög lenne dizájner napszemüvegben.

És ekkor hasított belém a felismerés.

Elment.

Chloe elment.

És Vaughn… még mindig itt volt.

Ott állt. Figyelt.

Te jó ég.

– Szóval – szólalt meg végre Vaughn –, miről beszélgettetek Chloéval? Hmm?

Te jó ég.

Te jóságos ég. Ez azt jelenti, hogy nem hallotta? Én

– Ő… ööö… mi… ööö… – A hangom megcsuklot