– Ó, köszönöm – böktem ki túl hangosan, mert a szám gyűlöl engem és holtan akar látni. – Igen, van egy testem. Az embereknek van testük. Teljesen normális. Semmi különös nincs az enyémben. Néha iszom vizet. Csinálok pár guggolást. Felmegyek a lépcsőn. Nagyon átlagos test. Kifejezetten átlagos. Két kar, két láb, tudja, a szabvány emberi csomag. Semmi olyan, amiről érdemes lenne levelet írni haza.

*